rubinvörös2014.04.27. 00:06, San
Tizenkét oszlop tartja az idő palotáját.
Tizenkét állat uralja a házát.
A sas hamarosan felemelkedik.
A kulcs és az alap az Ötössel érkezik.
Így a Tizenkettek Körében a Tizenkettes a Kettő.
A sólyom kel ki Hetedikként, mégis a Hármas lesz ő.
Az Opál és a Borostyán az első pár,
Az Achát B-dúrban énekel, a farkas avatár.
Duettet – Solutio! – dalol az Akvamarin.
S eljő a hatalmas Smaragd és Citrin,
A két iker-Karneol és Skorpió,
S a Nefrit, a nyolcadik, Digestio!
E-dúrban zeng a fekete Turmalin,
A Zafír az F-ben a kristálytiszta szín,
S egyszerre csendül fel a Gyémánt,
Tizenegy és hét, előlép az oroszlán.
Projectio! Az idő szerteszéled,
A Rubiné a kezdet s mind vele ér véget.
Rubinvörös holló száll az égen át,
Világok közt hallván a halottak dalát.
Ám alig eszmél rá titkos hatalmára,
Bezárul a kör, bármi is az ára.
Büszke oroszlán – arca sugárzó gyémánt,
De fényét sötét igézet ontja ki némán,
Amint a nap leáldozik, változást hoz ő:
A holló halálával eljövend az idő.
Részletek Saint Germain gróf titkos feljegyzéseiből
:)2014.03.24. 21:04, San
"Mr. Crepsley számát nem mulaszthattam el. Amikor Jekkus nem nézett oda, előrelopakodtam, és a színfalak mögül lestem kifelé. A szívem majd kiugrott a mellemből, amikor öreg barátom és tanítóm kilépett a színpadra. Igazán meglepő látvány volt sötétvörös köpenyében, falfehér bőrével, narancssárga tüskehajával, s arcán a jellegzetes, széles sebhellyel. Ahogy most újra megláttam, szerettem volna odarohanni hozzá, átölelni, megmondani neki, mennyire hiányzott, és hogy milyen sokat jelentett nekem. Szerettem volna megmondani neki, hogy szeretem, hogy olyan volt nekem, mintha a második apám lett volna. Szerettem volna elviccelődni vele a kimért modoráról, a csökevényes humorérzékéről, a túlzott büszkeségéről. Szerettem volna elmondani neki, mennyire becsapta őt Steve, és finoman felbőszíteni, amiért bedőlt a csalásnak, és értelmetlenül halt meg. Biztos voltam benne, hogy ha már kidühöngte magát, észrevenné a dolog mulatságos oldalát is!
(. . .)
Amikor a Sebhelyesek Háborúja kicsit kifullad, és a harc szünetében mindkét oldal vezetői azon kezdik törni a fejüket, miként nyithatnák meg a béke egy új korszakát, a naplóim – a vámpírok szerencséjével – épp akkor fognak megjelenni a könyvesboltokban a világ minden pontján. Vámpírok és vérszipolyok fogják olvasni a könyveimet (vagy ha analfabéták, akkor felolvassák őket nekik). Több mindent fognak megtudni Mr. Tinyről, mint valaha is képzelték. Napnál világosabban ki fog derülni számukra, mekkora bajkeverő őkelme, és hogy micsoda nyomorúságos jövőt szánt a világnak. E tudás birtokában, és Evanna gyermekei megszületése által egyesülve, meg vagyok győződve róla, hogy összefognak, és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megállítsák őt. Mr. Tall el fogja juttatni a naplóimat a felnőtt Darren Shannak. Nem hiszem, hogy a maga részéről bármi megjegyzést vagy utasítást hozzáfűzne – nem merne ilyen formában belepiszkálni a múltba. Lehetséges, hogy felnőtt magam elutasítja a naplókat, elintézi őket azzal, hogy csak valami idióta átejtés lehet, és semmit sem kezd velük. De ismerve magamat (na, ez most tényleg durván hangzik), azt hiszem, hogy ha majd végigolvassa, szóról szóra el fogja hinni, ami benne áll. Szeretnék hinni benne, hogy mindig is előítélet-mentes voltam. Ha felnőtt magam végigolvassa a naplókat, és elhiszi, hogy mindez valóság, tudni fogja, hogy mit tegyen. Újraírja, kicsit eljátszadozva a nevekkel, hogy elterelje a zavaró figyelmet a benne szereplő valódi emberekről, és úgy dolgozza át a tényeket, hogy egy igazi regény kerekedjen ki belőlük. Kihagyja az unalmasabb bekezdéseket, s kicsit a valóság fölé emeli a történetet, hogy megszülessen belőle egy cselekményekkel teletűzdelt kalandregény. És amikor mindezzel elkészül – el is adja! Ügynököt keres és kiadót. Megjátssza, hogy a történet az ő fantáziájában született meg. Kiadatja. Reklámhadjáratot folytat. Eladja annyi országnak, ahánynak csak tudja, hogy minél messzebbre terjedjen a híre, és annál több esélye legyen, hogy a sztori felkelti a vámpírok és vérszipolyok figyelmét.
Realista vagyok? Óriási különbség van egy napló és egy regény között. Vajon az ember Darren Shan képes lesz rá, hogy felkeltse az olvasók figyelmét, s úgy szője a mese fonalát, hogy ez a figyelem ne is lankadjon el? Tud-e majd olyan ütős regénysorozatot írni, hogy arra felkapják a fejüket az éjszaka gyermekei is? Nem tudom. "
/Darren Shan: A végzet fiai/
csak úgy jött2014.03.16. 21:32, San
Próbálom leírni, hogy mi vot, milyen volt, de egyszerűen nem tudom megfogalmazni. Mégis, ami úgy nagyon megmaradt bennem, és örök élmény:
- amikor a színházban a második sorban ülve hallom, hogy a mögöttem lévő lányok azt beszélik ki előadás közben, hogy az egyik színész mennyire helyes, majd látni az arcukat, mikor az a színész szünetben odajön hozzám, hogy elhoztam-e otthonról, amit kért... :D
- amikor este hazafelé a buszon, azt taglalja, hogy milyen kaját enne szívesen, és másnap a boldog mosoly, amikor azzal várom haza, és utána még visz is el magával belőle
- hajnali 1:08kor sms-t kapni, csa azért, hogy ne ám ealudjak, mert mindjárt hazaér, csakmert előtte nap véltlenül már 11kor bealudtam.
- google street view segítségével telefonon keresztül magyarázni neki, hogy hogyan is juthat el a világ végén is túlra, ő aki még a 10 méterrel arébb lévő boltba is busszal menne, ha megtehetné..
- a buszpályaudvarra menet a tömött buszon (eléggé hangosan - csak mert nem épp egy halk típus xD) azt részletezni, hogy hogyan próbálták szívatni előadás közben, meg hogy még ki kell találnia mit csinál, amíg előtt lábbal arra vár, hogy az ellenség jöjjön, és megölje a társát, majd a nagyszerű ötlet, hogy köt addig nekem egy kesztyűt :D
- reggelente az ébresztőjére keltem, ami valahogy sokkal korábban szólt mindig, mint az enyémnek kellett volna, és visszaaludni sosem tudtam már. Főleg hogy ő viszont igen, így konkrétan 9 percenként újrahallgathattam.. azért az kárpótolt, hogy aranyosan alszik :D
20132014.01.02. 01:32, San
Kicsit nehéz lesz így koncentrálnom, hogy a Secret Garden zenéit hallgatom, de… próbálok azért mindent összeszedni. (Igyekszem csak a jó dolgokat leírni.)
Január: Elkezdtem írnia boldogságcetlijeimet. Igyekeztem minden vizsgámat megcsinálni, bár jobban érdekelt az, hogy egy bizonyos személynek sikerüljön. Voltunk Tv-toronynál. Azt hiszem, akkor boldog voltam. Igen. És élveztem mindent. Minden egyes pillanatot. Utólag visszatekintve azonban már csak sírni tudnék. Most már tudom, hogy az egész csak hazugság volt.
Február: Elkezdődött a második félév. Végre volt közös órám a régi csoporttársaimmal is. Kombinatorika gyakorlaton pedig szereztem egy új barátot. Fény derült egy titokra is, és teljesen lesokkolt, és utáltam magam is, meg mindenki mást is miatta. De táncoltam. És a néptánc boldoggá tett, mint ahogy mindig is. Úgy döntöttem, nem gondolkodok, csak sodródok az árral, majd lesz, ami lesz. Ez segített túlélni.
Március: Sikeresen átéltem életem leghosszabb napját. Megalkottuk a vízipupulovat, töltöttünk ki IQ tesztet. (126 az IQ-m. Nem tudom, hogy ez jó-e vagy nem, de ennyi.) Hatalmas hó volt 14-én és nem tudtunk hazajönni. Morzsa game-partit tartottunk, ha már ott ragadtunk. Más egyszerűen nem jut eszembe. DE! Tea! „A tea csak akkor tea, ha pisiszínű.” :)
Április: Jajj, szerintem egy-két dologtól eltekintve az egyik legjobb hónap volt szerintem. Jó idő volt, boldog voltam. Szabival egyszer Helgánál aludtunk. Adtam Morzsának interjút. Ekkor voltam először színházban az évben. Tomival és Szabival mentünk Csongor és Tündét nézni (azóta már 4x láttam), és mezítláb sétáltam haza, mert feltörte a cipő a lábam. Folyton Univ újság volt nálam, de mindig ugyanaz a szám, és ugyanannál az oldalnál kinyitva. Elmentünk Árkádba kuponokkal kajálni meg jeges kávét inni. A kávé többe került, mint a kaja. De legalább finom volt. Betti szülinapján pedig még egy új fogalmat is sikerült megalkotni: sarkas hold. Na meg persze támadt egy nagyszerű ötletem, amit aztán később kiviteleztünk is.
Május: Imádtam. Amúgy is nagyon szeretem a májust, de ez valahogy különösen jó volt. Május elsején kirándulni mentünk, rengeteget sétáltunk, és nagyon jól szórakoztunk. De a meleg ellenére én beteg lettem. Másnap viszont mindenképpen suliba kellett mennem. Jajj, de nagyon-nagyon vártam, hogy ott lehessek. És minden jól sült el. Másodszor is voltam Csongor és Tündén, sőt még Antigonén is. Jajj, soha nem fogom elfelejteni azt a meglepett arcot. Elmentünk a Malomvölgyi-tóhoz is. Sokat sétáltunk, hülyéskedtünk. Kaptam mézeskalács szívet is. Meg szülinapomra egy bocit, amivel Hanna aludt utána elég sokáig és egy párnát, amin még mindig Hanna alszik. Szóval igazából az ajándék nem is az enyém lett. Azért a pupupacis kulcstartó meg bögre igen.
Június: Furcsa volt. A hónap elején már nagyon éreztük, hogy itt a vége az évnek, és az egész olyan volt, mintha minden pillanatban csak búcsúznánk egymástól. Persze mint utóbb kiderült, ketten ezt is tették. És az egyiknek volt pofája ezt csak akkor közölni, mikor már hazaköltöztem. Megvolt az unokahúgom ballagása is. És kb ennyi, amire emlékszem. Semmi másra, de tényleg.
Július: Imádtam az egészet. 3-án vásárban voltunk, é kb minden pénzemet elköltöttem, de legalább sikerült vennem ruhát az azt követő péntekre, hiszen végre mehettem vissza Pécsre. Emlékszem mennyire meleg volt, mikor odaértem, mégis úgy örültem, hogy ott lehetek. Eszem ágában nem volt buszozni, inkább kiélveztem minden pillanatot és gyalog mentem. Renikével vettem új bögrét magamnak és üzenet a kupakban narancslevet is. Facebookon pedig lebeszéltem egy találkát másnapra valakivel, akit annyira nagyon szerettem volna látni. Meg persze jól fejbevágni egy téglával is. Na mindegy. De előtte még aznap este színházba mentünk Úri murit nézni. De jó is volt. És mennyire nagyon vártam a másnapot, amit aztán nagyon is élveztem, csak rövid volt. Aztán persze haza kellett jönni. Úgy voltam vele, hogy ennyi volt az össz-vissz érdekes dolog, ami júliusban velem történt, és innentől megint unalmas lesz, de szerencsére nem így történt. Volt még két felejthetetlen éjszakám. Nem kell semmi rosszra gondolni, nyugi. Egyszerűen csak kint voltam, sétáltam, és beszélgettem valakivel, akivel ki tudja mikor volt már alkalmam így elszórakozni. Jó volt.
Augusztus: Az egész hónap kb az albérletkereséssel ment el. Rendkívül élvezetes volt. És a várakozás, hogy mehessek végre vissza. Persze a végére minden (majdnem minden) jól alakult.
Szeptember: Visszakötöztem Pécsre. Már a beköltözésem napja is élvezetes volt, még akkor is, ha Betti koleszba költözött, én meg albérletbe. Mit számít ez, ha végül úgyis együtt voltunk mindig? Első napom a suliban sem volt olyan rossz, főleg, hogy még olyan órán is benn voltam, amihez közöm sincs. Hosszú egy nap volt, jóval és rosszal egyaránt, de aztán a végére a lakásunkból menekültszálló lett, mert mindenki hozzánk jött aludni. Betti szerencsére nem sokáig bírta a koleszt, így a második hét végére már ő is ott lakott nálunk. 29én pedig színházba mentünk Óz, a nagy varázslót nézni.
Október: Voltunk Csongor és Tündén Bettivel, mert még kb májusban megígértem neki, hogy elviszem, és én betartom az ígéreteimet. Mido is volt Pécsen, és bár szinte semmit nem csináltunk abból, amit elterveztünk, jó volt végre sokat együtt lenni. 23án nem tudtunk hazamenni, mert miért is ne épp szerdára esne az ünnep, így eldöntöttük, hogy színházba megyünk Dzsungel könyvét nézni. És aznap végre Morzsához is eljutottunk. Aztán végre jöhettem haza őszi szünetre.
November: Fogalmam sincs, hogy mi volt novemberben, de tényleg. Az elején itthon voltam, de aztán visszamentem. Volt sok kecske, azt tudom. De a végéig semmi nem rémlik. 29(igazából39!!!)én viszont Mido megint jött hozzánk, és mentünk megint színházba. A változatosság kedvéért Csongor és Tündét nézni. És sokat aludtunk, és néztünk filmeket is. És megint csak nagyon-nagyon jó hétvége volt.
December: Elkezdődött a vizsgaidőszak. Életemben először egyedül mentem színházba. Halálra táncoltatott lányt néztem. Voltunk Bettivel kirándulni, ittunk forralt bort is. 18ám hazajöttem, és azóta itthon vagyok. Szenteste óta rengeteget beszélgetek valakivel, pedig nem gondoltam volna, hogy ez egyszer így lesz. De azért… nem, nem mondhatom, hogy jó, hiszen amiről beszélünk az legtöbbször minden, csak nem jó, de… áhh ez bonyolult. Mido volt nálunk, és kaptam tőle karácsonyra bögrét meg teát és csokit. Hanna szinte már kívülről fújja a mondókákat a könyvből, amit tőle kapott. Ja és Mido: a másik játékkal is szeret játszani, bár még segíteni kell neki némelyik darabot helyre rakni, de a tárgyak nevét elég jól megjegyezte. 27én volt gimis osztálytalálkozóm. Végre találkozhattam Janival. Jaj de nagyon hiányzott már. 28án Hanna betöltötte a 2 évet, én pedig rájöttem, hogy rettenetesen öreg vagyok már. A szilveszteri családi banzáj egész jóra sikerült. Hanna hajnali 2ig bírta, és imádta a tűzijátékot.
Szerencsére a világvége idén is többször elmaradt, így mondhatom azt, hogy igazán nagyon jó évem volt. (Pár dolgot leszámítva… de akkor is!!)
Coup D'etat2013.12.11. 21:42, San
IMÁDOOOOOOOM!
Írni is fogok, ígérem, csak még ki kell találni, hogy miről. Vagyis igazából nem ez a gond, hanem hogy hiába kezdek el írni valamiről, a végére tök más lesz belőle. Ráadásul olyan, amit nem akarok... :D
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
