Amikor a Sebhelyesek Háborúja kicsit kifullad, és a harc szünetében mindkét oldal vezetői azon kezdik törni a fejüket, miként nyithatnák meg a béke egy új korszakát, a naplóim – a vámpírok szerencséjével – épp akkor fognak megjelenni a könyvesboltokban a világ minden pontján. Vámpírok és vérszipolyok fogják olvasni a könyveimet (vagy ha analfabéták, akkor felolvassák őket nekik). Több mindent fognak megtudni Mr. Tinyről, mint valaha is képzelték. Napnál világosabban ki fog derülni számukra, mekkora bajkeverő őkelme, és hogy micsoda nyomorúságos jövőt szánt a világnak. E tudás birtokában, és Evanna gyermekei megszületése által egyesülve, meg vagyok győződve róla, hogy összefognak, és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megállítsák őt. Mr. Tall el fogja juttatni a naplóimat a felnőtt Darren Shannak. Nem hiszem, hogy a maga részéről bármi megjegyzést vagy utasítást hozzáfűzne – nem merne ilyen formában belepiszkálni a múltba. Lehetséges, hogy felnőtt magam elutasítja a naplókat, elintézi őket azzal, hogy csak valami idióta átejtés lehet, és semmit sem kezd velük. De ismerve magamat (na, ez most tényleg durván hangzik), azt hiszem, hogy ha majd végigolvassa, szóról szóra el fogja hinni, ami benne áll. Szeretnék hinni benne, hogy mindig is előítélet-mentes voltam. Ha felnőtt magam végigolvassa a naplókat, és elhiszi, hogy mindez valóság, tudni fogja, hogy mit tegyen. Újraírja, kicsit eljátszadozva a nevekkel, hogy elterelje a zavaró figyelmet a benne szereplő valódi emberekről, és úgy dolgozza át a tényeket, hogy egy igazi regény kerekedjen ki belőlük. Kihagyja az unalmasabb bekezdéseket, s kicsit a valóság fölé emeli a történetet, hogy megszülessen belőle egy cselekményekkel teletűzdelt kalandregény. És amikor mindezzel elkészül – el is adja! Ügynököt keres és kiadót. Megjátssza, hogy a történet az ő fantáziájában született meg. Kiadatja. Reklámhadjáratot folytat. Eladja annyi országnak, ahánynak csak tudja, hogy minél messzebbre terjedjen a híre, és annál több esélye legyen, hogy a sztori felkelti a vámpírok és vérszipolyok figyelmét.

Realista vagyok? Óriási különbség van egy napló és egy regény között. Vajon az ember Darren Shan képes lesz rá, hogy felkeltse az olvasók figyelmét, s úgy szője a mese fonalát, hogy ez a figyelem ne is lankadjon el? Tud-e majd olyan ütős regénysorozatot írni, hogy arra felkapják a fejüket az éjszaka gyermekei is? Nem tudom. "

/Darren Shan: A végzet fiai/