Kicsit nehéz lesz így koncentrálnom, hogy a Secret Garden zenéit hallgatom, de… próbálok azért mindent összeszedni. (Igyekszem csak a jó dolgokat leírni.)

 

Január: Elkezdtem írnia boldogságcetlijeimet. Igyekeztem minden vizsgámat megcsinálni, bár jobban érdekelt az, hogy egy bizonyos személynek sikerüljön. Voltunk Tv-toronynál. Azt hiszem, akkor boldog voltam. Igen.  És élveztem mindent. Minden egyes pillanatot. Utólag visszatekintve azonban már csak sírni tudnék. Most már tudom, hogy az egész csak hazugság volt. 

 

Február: Elkezdődött a második félév. Végre volt közös órám a régi csoporttársaimmal is. Kombinatorika gyakorlaton pedig szereztem egy új barátot. Fény derült egy titokra is, és teljesen lesokkolt, és utáltam magam is, meg mindenki mást is miatta. De táncoltam. És a néptánc boldoggá tett, mint ahogy mindig is. Úgy döntöttem, nem gondolkodok, csak sodródok az árral, majd lesz, ami lesz. Ez segített túlélni.

 

Március: Sikeresen átéltem életem leghosszabb napját. Megalkottuk a vízipupulovat, töltöttünk ki IQ tesztet.  (126 az IQ-m. Nem tudom, hogy ez jó-e vagy nem, de ennyi.) Hatalmas hó volt 14-én és nem tudtunk hazajönni. Morzsa game-partit tartottunk, ha már ott ragadtunk. Más egyszerűen nem jut eszembe. DE! Tea! „A tea csak akkor tea, ha pisiszínű.” :)

 

Április: Jajj, szerintem egy-két dologtól eltekintve az egyik legjobb hónap volt szerintem. Jó idő volt, boldog voltam. Szabival egyszer Helgánál aludtunk. Adtam Morzsának interjút. Ekkor voltam először színházban az évben. Tomival és Szabival mentünk Csongor és Tündét nézni (azóta már 4x láttam), és mezítláb sétáltam haza, mert feltörte a cipő a lábam. Folyton Univ újság volt nálam, de mindig ugyanaz a szám, és ugyanannál az oldalnál kinyitva. Elmentünk Árkádba kuponokkal kajálni meg jeges kávét inni. A kávé többe került, mint a kaja. De legalább finom volt. Betti szülinapján pedig még egy új fogalmat is sikerült megalkotni: sarkas hold. Na meg persze támadt egy nagyszerű ötletem, amit aztán később kiviteleztünk is.

 

Május: Imádtam. Amúgy is nagyon szeretem a májust, de ez valahogy különösen jó volt. Május elsején kirándulni mentünk, rengeteget sétáltunk, és nagyon jól szórakoztunk. De a meleg ellenére én beteg lettem. Másnap viszont mindenképpen suliba kellett mennem. Jajj, de nagyon-nagyon vártam, hogy ott lehessek. És minden jól sült el. Másodszor is voltam Csongor és Tündén, sőt még Antigonén is. Jajj, soha nem fogom elfelejteni azt a meglepett arcot. Elmentünk a Malomvölgyi-tóhoz is. Sokat sétáltunk, hülyéskedtünk. Kaptam mézeskalács szívet is. Meg szülinapomra egy bocit, amivel Hanna aludt utána elég sokáig és egy párnát, amin még mindig Hanna alszik. Szóval igazából az ajándék nem is az enyém lett. Azért a pupupacis kulcstartó meg bögre igen. 

 

Június: Furcsa volt. A hónap elején már nagyon éreztük, hogy itt a vége az évnek, és az egész olyan volt, mintha minden pillanatban csak búcsúznánk egymástól. Persze mint utóbb kiderült, ketten ezt is tették. És az egyiknek volt pofája ezt csak akkor közölni, mikor már hazaköltöztem. Megvolt az unokahúgom ballagása is. És kb ennyi, amire emlékszem. Semmi másra, de tényleg. 

 

Július: Imádtam az egészet. 3-án vásárban voltunk, é kb minden pénzemet elköltöttem, de legalább sikerült vennem ruhát az azt követő péntekre, hiszen végre mehettem vissza Pécsre. Emlékszem mennyire meleg volt, mikor odaértem, mégis úgy örültem, hogy ott lehetek. Eszem ágában nem volt buszozni, inkább kiélveztem minden pillanatot és gyalog mentem. Renikével vettem új bögrét magamnak és üzenet a kupakban narancslevet is. Facebookon pedig lebeszéltem egy találkát másnapra valakivel, akit annyira nagyon szerettem volna látni. Meg persze jól fejbevágni egy téglával is. Na mindegy. De előtte még aznap este színházba mentünk Úri murit nézni. De jó is volt. És mennyire nagyon vártam a másnapot, amit aztán nagyon is élveztem, csak rövid volt. Aztán persze haza kellett jönni. Úgy voltam vele, hogy ennyi volt az össz-vissz érdekes dolog, ami júliusban velem történt, és innentől megint unalmas lesz, de szerencsére nem így történt. Volt még két felejthetetlen éjszakám. Nem kell semmi rosszra gondolni, nyugi. Egyszerűen csak kint voltam, sétáltam, és beszélgettem valakivel, akivel ki tudja mikor volt már alkalmam így elszórakozni. Jó volt.

 

Augusztus: Az egész hónap kb az albérletkereséssel ment el. Rendkívül élvezetes volt. És a várakozás, hogy mehessek végre vissza. Persze a végére minden (majdnem minden) jól alakult. 

 

Szeptember: Visszakötöztem Pécsre. Már a beköltözésem napja is élvezetes volt, még akkor is, ha Betti koleszba költözött, én meg albérletbe. Mit számít ez, ha végül úgyis együtt voltunk mindig? Első napom a suliban sem volt olyan rossz, főleg, hogy még olyan órán is benn voltam, amihez közöm sincs. Hosszú egy nap volt, jóval és rosszal egyaránt, de aztán a végére a lakásunkból menekültszálló lett, mert mindenki hozzánk jött aludni. Betti szerencsére nem sokáig bírta a koleszt, így a második hét végére már ő is ott lakott nálunk. 29én pedig színházba mentünk Óz, a nagy varázslót nézni.

 

Október: Voltunk Csongor és Tündén Bettivel, mert még kb májusban megígértem neki, hogy elviszem, és én betartom az ígéreteimet. Mido is volt Pécsen, és bár szinte semmit nem csináltunk abból, amit elterveztünk, jó volt végre sokat együtt lenni. 23án nem tudtunk hazamenni, mert miért is ne épp szerdára esne az ünnep, így eldöntöttük, hogy színházba megyünk Dzsungel könyvét nézni. És aznap végre Morzsához is eljutottunk. Aztán végre jöhettem haza őszi szünetre.

 

November: Fogalmam sincs, hogy mi volt novemberben, de tényleg. Az elején itthon voltam, de aztán visszamentem. Volt sok kecske, azt tudom. De a végéig semmi nem rémlik. 29(igazából39!!!)én viszont Mido megint jött hozzánk, és mentünk megint színházba. A változatosság kedvéért Csongor és Tündét nézni. És sokat aludtunk, és néztünk filmeket is. És megint csak nagyon-nagyon jó hétvége volt. 

 

December: Elkezdődött a vizsgaidőszak. Életemben először egyedül mentem színházba. Halálra táncoltatott lányt néztem. Voltunk Bettivel kirándulni, ittunk forralt bort is. 18ám hazajöttem, és azóta itthon vagyok. Szenteste óta rengeteget beszélgetek valakivel, pedig nem gondoltam volna, hogy ez egyszer így lesz. De azért… nem, nem mondhatom, hogy jó, hiszen amiről beszélünk az legtöbbször minden, csak nem jó, de… áhh ez bonyolult. Mido volt nálunk, és kaptam tőle karácsonyra bögrét meg teát és csokit. Hanna szinte már kívülről fújja a mondókákat a könyvből, amit tőle kapott. Ja és Mido: a másik játékkal is szeret játszani, bár még segíteni kell neki némelyik darabot helyre rakni, de a tárgyak nevét elég jól megjegyezte. 27én volt gimis osztálytalálkozóm. Végre találkozhattam Janival. Jaj de nagyon hiányzott már. 28án Hanna betöltötte a 2 évet, én pedig rájöttem, hogy rettenetesen öreg vagyok már. A szilveszteri családi banzáj egész jóra sikerült. Hanna hajnali 2ig bírta, és imádta a tűzijátékot. 

 

Szerencsére a világvége idén is többször elmaradt, így mondhatom azt, hogy igazán nagyon jó évem volt. (Pár dolgot leszámítva… de akkor is!!)

1

1