S�t�t van. T�l s�t�t. R�gen sosem b�ntam, ha s�t�tben alhatok. Biztons�got adott. Mindig is �gy gondoltam, ha netal�nt�n alv�s k�zben r�m ront egy balt�s gyilkos, s�t�tben �gysem l�tom, �s nem agg�dom, nem f�lek, �s nem fog f�jni, �s hamar v�ge lesz. Ma ez m�r nem �gy van. A koll�giumban, majd ut�na a k�rh�zban is hozz�szoktam a vil�gosban (vagy legal�bb is, nem teljes s�t�tben) val� alv�shoz. Egy idegen helyen a f�lhom�ly sokkal nagyobb biztons�g�rzetet ny�jt, hiszen a sok ismeretlen t�rgy k�z�l k�nnyen kivehet�ek az otthonr�l hozott kedves t�rgyak. �gy kev�sb� mag�nyos az ember. Na �s persze a f�radts�g is el�g nagy �r. Kismamak�nt az ember �r�l, ha alhat. R�ad�sul ehhez m�g az egyetem is hozz�seg�ti.
B�r most is f�radt vagyok, nem megy az alv�s. Hanna b�k�sen szuszog mellettem, az igazak �lm�t alussza. Apr� kezecsk�je a takar�j�t markolja, mintha att�l f�lne, hogy elveszik t�le. �vatosan, nehogy fel�bresszem, a mellkas�ra teszem a kezem. Sz�vver�se megnyugtat. Valami meleg �r az arcomhoz, el�sz�r megr�m�l�k, de azt�n r�j�v�k, hogy csak Hanna keze az. Megfogom, �s egy puszit nyomok r�. Megszor�tja az ujjamat. �gy szeretem…

Pillant�sa az eny�mbe f�r�dik. Van valami a tekintet�ben, ami nem enged, amit�l nem tudok szabadulni. Nem mintha akarn�k. Kell nekem. �t akarom. K�zelebb h�z�dom hozz�, �s a mellkas�ra hajtom a fejem. Ahogy karjaiba z�r, �gy �rzem nincs enn�l biztons�gosabb hely a vil�gon. Csak ez. Itt. Most. Tudom, hogy nem val�s�g. Ahhoz t�l sz�p. M�gis… ki akarom �lvezni minden perc�t.
-Sajn�lom – mondja. – �n is csak f�jdalmat okozok neked. De mi nem lehet�nk egy�tt. M�r nem.
-Soha… - gomb�c van a torkomban. Nem s�rhatok. El�tte nem! – Csak �n…
-M�g mindig szeretsz, ugye?
B�lintok. S mintha csak erre v�rtak a volna, a k�nnycseppek potyogni kezdenek. Ne… ezt nem szabad. D�h�sen t�rl�m le �ket…

Hanna fels�r �lm�ban. A hirtelen hangra felriadok. F�l k�zzel kutatok az �jjeliszekr�nyen a telefonom ut�n. V�g�l, mikor m�r a t�vir�ny�t�, az �sv�nyvizes �veg �s a f�lhallgat�m is a padl�ra ker�l, v�gre kezembe akad a telefon is. Megn�zem az id�t, s b�r a sz�mok jelent�se nem jut el a tudatomig, abban biztos vagyok, hogy az�rt siker�lt valamit aludnom, �s Hanna val�sz�n�leg az�rt s�r, mert �hes. T�r�k�l�sbe �l�k az �gyon, majd Hann�t az �lembe fektetem. Egy cuppan�s puszit nyomok a feje b�bj�ra, �s hagyom, hadd egyen. Hossz� percekig csak hallgatom, ahogy szopizik, majd a fejem egyre jobban elnehez�l…

Itt �l velem szemben egy karny�jt�snyira, m�gsem lehet az eny�m. Volt, mikor �gy �reztem, hogy belet�r�dtem, �s megb�k�ltem, de egyre t�bbsz�r vettem �szre, hogy �jra csak � j�r a fejemben, �s semmi m�st nem akarok, mint vele lenni. �t�lelni, megcs�kolni. �s most itt van. Itt �l a f�ben, h�ttal nekem �s a messzes�get k�mleli. Tudom, hogy nem szabad. Tudom, hogy nem kellene… �vatosan let�rdelek, majd kezemet a nyaka k�r� fonom, �s a f�l�be suttogom a vil�g – sz�momra – legszebb szav�t:
-Szeretlek.

Kinyitom a szemem. Hanna �desdeden alszik a karomban. Elmosolyodom, majd leteszem magam mell� �s �vatosan, nehogy fel�bredjen, j�l betakargatom. Kit�molygok a f�rd�be �s vizet locsolok az arcomra. Nem akarok aludni. Nem akarom, hogy �jra vele �lmodjak. B�r az �lom, az �lmok a v�gyaim, �m t�l f�jdalmas v�gyak ezek ahhoz, hogy el b�rjam viselni. �s lehetetlen is. Megt�rl�m az arcom, �s visszamegyek a szob�mba. Fejemre h�zom a takar�t, �s, hogy el ne aludjak, kedvenc versem mondogatom magamban:
-„Csak egy �jszak�ra k�ldj�tek el �ket;
A p�rtoskod�kat, a vit�zked�ket.
   Csak egy �jszak�ra:
Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejt�nk,
Mikor a hal�lg�p muzsik�l felett�nk;
Mikor l�thatatlan magja k�l a k�dnek,
S gyilkos �lom-fecsk�k szanasz�t r�pk�dnek…”

�jra a mez�n vagyok. Szakad az es�. Percek alatt b�rig �zok. Szememmel egyb�l �t keresem. Sehol sincs. L�lekszakadva rohanok egyre messzebb… de nem tal�lom. Nincs itt. Az nem lehet. Musz�j megtal�lnom. El kell mondanom neki, mennyire sajn�lom. Hiszen �n csak f�jdalmat okozok neki a szeretetemmel. Bocs�natot kell k�rnem. Hol van m�r? Megbotlok egy k�ben, �s elter�l�k a s�ros f�ld�n. Na sz�p. M�r csak ez hi�nyzott. A h�tamra fordulok, �s hagyom, hogy az es�cseppek moss�k le arcomr�l a sarat.
Es�ben s�rni j� dolog. Nem l�tj�k a k�nnyeket. Becsukom a szemem �s azt k�v�nom, b�rcsak els�llyedn�k. B�rcsak szippantana mag�ba ez a s�rtenger �s fogva tartana �r�kk�. Er�s kezek ragadj�k meg az eny�meket, s felfel� h�znak. A testem, a l�bam mag�t�l engedelmeskedik. ott �llunk ketten, csak � �s �n. Arca n�h�ny centim�terre az eny�mt�l.
-Cs�kolj meg! – mondja.
-Nem lehet…
-Tudom – �t�leli a derekam. – �ppen az�rt…

Boldog mosollyal az arcomon �bredek fel reggel.