Hirtelen felriadok. Beletelik p�r m�sodpercbe, m�g r�j�v�k, hogy nem az �breszt��r�m pityeg�se keltett fel. Hiszen m�g s�t�t van. K�r�ln�zek a szob�ban. Minden mozdulatlan. A kish�gom b�k�sen szuszog az �gy�ban. Mi kelthetett fel? Kim�szom az �gyb�l, s az ablakhoz s�t�lok. Odakinn is minden csendes. A lassan n�v� hold az eg�sz udvart bevil�g�tja. N�zem az almaf�t, amint a lass� szell� ringatja leveleit, �s n�zem a r�zs�kat. A gy�ny�r� v�r�s r�zs�kat, melyeket m�g h�gommal �ltett�nk p�r �ve. Nagyon b�szk�k voltunk magunkra, mikor az els� bimb�k megjelentek rajtuk, majd k�s�bb kiny�ltak �s csod�s vir�g lett bel�l�k.
- Rose…
A halk suttog�s valahonnan m�g�lem j�n. Hirtelen megdermedek, b�r csak egy r�vid sz�, m�gis csontig hat� hideg j�rja �t testem, a bel�le �rad� f�jdalom �s szomor�s�g miatt.
Lassan megfordulok, sz�vem a torkomban dobog. A h�gom az �gy sz�l�n �l, keze az arca el�tt.
- Rose… sz�lj any��knak…
Egy pillanatig csak �llok d�bbenten, azt�n mintha a l�baim �n�ll� �letre keln�nek, elindulok. Rohanok ki a szob�b�l, le a l�pcs�n, be a sz�leink szob�j�ba.
- Anya, Apa! – ki�ltom, amint berontok hozz�juk. Hangom egy okt�vval magasabb a szok�sosn�l. – Hannah…
M�g v�gig sem mondom, anya m�ris kipattan az �gyb�l �s rohan fel. Mi ap�val szinte azonnal k�vetj�k. Mikor fel�r�nk, Hannah m�g mindig az �gyon �l, keze ugyan�gy az arca el�tt. A padl� tele van foltokkal. El�sz�r nem tudom, mi az, de mikor apa felkapcsolja a l�mp�t, egyb�l r�j�v�k: v�r.
Elford�tom a fejem. A h�nyinger ker�lget. Mindig is rosszul voltam a v�r l�tv�ny�t�l. A legsz�vesebben azonnal kimenn�k, de itt akarok maradni a h�gom mellett… itt kell maradnom.
Minden olyan, ak�r egy r�m�lom, egy sz�rny� r�m�lom, melyb�l min�l jobban fel akarsz �bredni, ann�l m�lyebbre s�llyedsz. Apa kih�vja a ment�t, ami nemsok�ra meg is �rkezik vis�t� szir�n�val �s villog� f�nyekkel. A szoba sark�b�l figyelem, ahogy a h�gomat vizsg�lj�k, majd fogj�k, r�rakj�k egy hord�gyra, �s elindulnak vele. Anya v�logat�s n�lk�l minden ruh�t beledob�l az utaz�t�sk�ba, ami a keze �gy�be ker�l, majd ut�nuk rohan. �n is szeretn�k vel�k menni. A h�gommal maradni. De csak �llok ott dermedten, �s k�ptelen vagyok megmozdulni. A szir�na �jra felharsan, majd lassan a t�volba v�sz. Elmentek. Itt hagytak egyed�l. Hangokat hallok lentr�l. Valaki m�g van itt. Apa az. Nemsok�ra visszat�r a szob�ba, odaj�n hozz�m, �t�lel, �s azt suttogja, hogy minden rendben lesz. Nem hiszek neki. �rzem… Tudom, hogy minden megv�ltozott.
- Apa, �n… - kezdem, de k�zbev�g:
- Most nem mehetsz oda. V�rd meg, m�g reggel lesz. Akkor bemegy�nk mi is.
Kelletlen�l r�zom a fejem. Nem akarok reggelig v�rni. Nem tudok csak itt �lni �s semmit se tenni, mg a kish�gomnak ki tudja, mi baja van. De nem tehetek ellene semmit. Ap�nak igaza van. Nyugton kell maradnom �s megv�rni, m�g elj�n a reggel. Az �r�mra n�zek. F�l h�rom. Istenem, de sok id� van m�g hajnalig.
- Jobb lesz, ha most visszafekszel – sz�l apa �s egy puszit nyom a homlokomra, majd megfordul, kimegy, �s becsukja az ajt�t.
Egyed�l maradok. Egyed�l a s�t�tben. Az �gyamhoz botork�lok �s lerogyok r�. K�ptelen vagyok aludni. Egyre m�sra cik�znak fejemben a rosszabbn�l rosszabb gondolatok, f�lelmek. Leh�znak, magukkal r�ntanak az �r�let, a r�m�lmok vil�g�ba. Szabadulni szeretn�k, de minden porcik�m megb�nul a f�lelemt�l. Mozdulni sem tudok. �s csak sodr�dok m�lyebbre �s m�lyebbre.

Hirtelen egy napf�nyes mez�n tal�lom magam. Gy�ny�r� z�ld f�, rengeteg csodasz�p vir�g. Fogalmam sincs, hogy ker�ltem ide. A t�volban felt�nik egy alak. Ismer�snek t�nik. Mivel nincs jobb �tletem, elindulok arra. Ahogy egyre k�zelebb �rek, lassan megv�ltozik a t�j. Egyre t�bb fa vesz k�r�l, pedig az el�bb m�g egy se volt sehol. K�r�lvesznek, s�t�ts�gbe z�rnak. �n csak megyek el�re, nem foglalkozom a v�ltoz� t�jjal, szemem csak az egyre n�vekv� emberre szegezem. K�r�lbel�l egy m�terre t�le meg�llok. Nem tudok r�j�nni honnan ilyen ismer�s. Figyelmesen v�gigm�rem. Alacsony, de nem sokkal alacsonyabb, mint �n. Farmert �s kapucnis fels�t visel. Annyira ismer�s… M�r �pp megsz�laln�k, k�rn�m, hogy mutassa meg mag�t, mikor lassan, nagyon lassan megfordul, �s a szemembe n�z. A h�gom az.
- Hannah! - ki�ltom. – Hogy ker�lsz Te ide? Mi ez a hely? Ho…?
- Csend! – sz�l r�m kish�gom. A hangja megv�ltozott. Sokkal kem�nyebb, mint megszoktam. Szinte ijeszt�! – Gyere ut�nam! – teszi m�g hozz�, azzal elindul a f�k s�r�j�n �t.
Az eszem egy�ltal�n nem tartja helyesnek, hogy k�vessem, de a l�bam an�lk�l is elindul. Hiszen mi�rt is kellene f�lnem a h�gomt�l? Mit �rthatna nekem? �s egy�ltal�n mi�rt is akarna b�ntani? Teljesen h�lyes�g ez az eg�sz. Nem �rtem, mi�rt rettegek ennyire.
�jra v�ltozik a t�j. Egy kertben vagyunk, aminek minden egyes n�gyzetcentim�ter�n r�zs�k vannak. Az eg�sz kertet bebor�tj�k, m�g a hint�t is k�rbefonj�k. A hint�t, amin most h�gom �l, �s int, hogy �ljek le �n is.
- Csod�latos vir�gok a r�zs�k – mondja, mikor odatelepszem mell�. – Tisztelet �s a szeretet jelk�pei. �g�rd meg, hogy mindig gondoskodni fogsz a mi�nkr�l. Nem hagyhatod t�nkremenni.
- De…
- Hallgass v�gig, k�rlek. Vigy�zz a r�zs�kra, ez a legfontosabb. Ak�rmi t�rt�nik is, �k ott lesznek neked �s vigy�znak majd r�d. Sajn�lom, hogy �n m�r nem lehetek majd ott az �j hajt�sokat �s bimb�kat csod�lni. Olyan sok dologr�l lemaradok. Sosem leszek m�r szerelmes. Pedig annyira v�rtam m�r, hogy nekem is legyen egy t�rsam, mint neked Daniel. K�z a k�zben s�t�lni az utc�n, ahol mindenki l�t, �t�lelni, vigasztalni egym�st b�natunkban. Cs�kok �s r�zs�k ezr�vel kifejezni egym�s ir�nti szerelm�nket. F�j, hogy ennyi mindent ki kell hagynom, �s csak rem�lni tudom, hogy ott, ahova megyek, majd bep�tolhatom. Vagy egy m�sik �letben. Tal�n lesz m�g alkalmam f�r�dni az �ce�nban, homokv�rat �p�teni, naplement�t n�zni, s�rni, nevetni, �nekelni. Leszek m�g boldog �s szomor�, leszek vid�m, f�radt �s szerelmes is. Rem�lem.
- Mi�rt mondasz ilyeneket? – ki�ltom k�nnyek k�zt. – Mi�rt ne lehetn�l boldog? Mi�rt ne lehetne bar�tod? Mi�rt ne…?
- Rose, k�rlek. �rtsd meg. Ne nehez�tsd m�g jobban a dolgokat. Mindenkinek el kell fogadni, hogy egyszer v�ge lesz az �letnek. Ezt m�r akkor tudjuk, mikor megsz�let�nk. Ez tesz minket emberr�. Senki sem �lhet �r�kk�.
A k�nnyeim meg�ll�thatatlanul folynak, alig l�tom m�r �des h�gocsk�m gy�ny�r� arc�t. Legsz�vesebben �t�leln�m, �s azt mondan�m neki, hogy minden rendben lesz, �pp �gy, mint ahogy Apa nekem is mondta. De nem teszem. Nincs �rtelme. Csak �l�k �s s�rok. M�r nem is tudom, mi�ta �l�k itt. Nem vagyok k�pes gondolkodni, vagy ak�rmit is csin�lni. K�nnyeimen �t pr�b�lom h�gom arc�nak minden egyes pontj�t az agyamba v�sni.
Riadt csilingel�s szak�tja f�lbe mereng�semet. K�r�ln�zek. Vajon mi adhat ki ilyen hangot? Hannah-ra n�zek. Mosolyog.
- Mennem kell – suttogja, �s cs�kot lehet az arcomra. – Szeretlek Rose, �s vigy�zz a r�zs�kra.
- V�rj m�g! – sik�tom ut�na, de � csak megy, vissza se n�z. A r�zs�k k�zt lassan elvesztem szem el�l. �jra magamra maradok. Csak �n vagyok, �s a r�zs�k.

Felriadok. Testem verejt�kben �szik, �s reszketek. El�sz�r nem �rtem mi�rt vagyok ilyen, de azt�n egyre m�sra t�rnek vissza az �jszaka esem�nyei �s v�g�l az a fura �lom. Kipattanok az �gyb�l. Lerohanok a l�pcs�n, �s a konyha fel� veszem az ir�nyt. Az ajt�ban azonban megdermedek. S�lt toj�s �s szalonna illata �szik a leveg�ben. Apa a t�zhely mellett �ll, �s egy serpeny� felett �gyk�dik.
- J� reggelt – mosolyog, mikor �szrevesz. – Gyere, �lj le, �s egy�l valamit. Anya nemr�gen telefon�lt. Hannah m�r jobban van, �s reggeli ut�n bemegy�nk hozz�, ha szeretn�d.
El�nt a megk�nnyebb�l�s. Sz�val m�gsem volt val�di az a buta �lom. Le�l�k az asztalhoz �s elveszek egy pir�t�st a t�ny�ron l�v� halomb�l. Sz�rakozottan vajazni kezdem, �s k�zben csak arra tudok gondolni, hogy is lehettem olyan h�lye, hogy komolyan vettem azt az �lmot. Nem lehet, egyszer�en k�ptelens�g, hogy az �n kish�gom meghaljon.
Megcs�rren a telefon. Apa felveszi, majd egy pillanat m�lva a kez�ben tartott te�skancs� sz�z meg sz�z darabra t�rik a k�padl�n.

Szakad� es�ben, sz�llel szemben m�szom a dombtet�re. Minden egyes l�p�s, ak�r csak egy k�nszenved�s. De az es� legal�bb elrejti a k�nnyeket. A k�nnyeket, amelyik forr� cs�kot h�zva g�rd�lnek le arcomon, min�l k�zelebb �rek c�lomhoz. Nem seg�t, hogy Anya �s Apa is ott van velem. Nem tudnak megvigasztalni, �lel�s�kkel, suttog�sukkal, hiszen az � szem�kben is ugyan�gy ott �gnek a k�nnyek. Meg�rkezve c�lomhoz, t�rdre esem a s�ros f�ld�n �s a kezemben tartott friss vir�gokat a m�r hervadtak hely�re teszem, azokat pedig messzire haj�tom. Ahogy az �lombeli kertben �vtak engem, �gy �vj�k most kish�gom s�rj�t a r�zs�k.