Soha nem gondoltam volna, hogy az iskol�ban fogok meghalni. Azt meg f�leg nem, hogy �pp matek�r�n. �m ahogy most a tan�rt hallgatom, amint �pp a sinus f�ggv�ny jellemz�s�t magyar�zza, �rzem, hogy a sz�vem m�r nem b�rja tov�bb. Egyre nagyobb a sz�net k�t dobban�s k�z�tt.
Sz�m�tottam erre, s�t szinte m�r v�rtam. Hiszen tudtam, hogy ez egyszer meg fog t�rt�nni, �s ink�bb el�bb, mint ut�bb. Az orvosok is megmondt�k. Lassan egy �ve �lek azzal a tudattal, hogy b�rmelyik pillanatban meghalhatok. El�sz�r neh�z volt megszokni, de ahogy teltek a h�napok belet�r�dtem. M�r nem voltam m�rges se magamra, se az orvosokra. V�rtam az utols� percem, v�rtam a v�get.
�s most itt van. M�g egy perc tal�n… vagy annyi sem. K�rben�zek az oszt�lyon. Nevetg�lnek, besz�lgetnek, vagy �pp a tan�rt hallgatj�k. Szeretn�k sz�lni nekik, elmondani, mennyire szeretem �ket, milyen j� volt vel�k lenni, de nem teszem, csak n�zem �ket. Az arcukat, a mosolyukat. Mennyire j� nekik. Van m�g idej�k megtal�lni a boldogs�got, a nagy szerelmet, felfedezhetik a r�juk v�r� �let boldog �s szomor� pillanatait. Elmosolyodom. Nem mondhatom, hogy nem vagyok szomor�. Mi�rt is ne lenn�k? Itt kell hagynom mindent �s mindenkit. M�g is mosolygok. Mert szeretem �ket. Nagyon szeretem. Annak ellen�re is, hogy a legt�bben ut�ltak. Nem tudom mi�rt. �s m�r nem is fogom megtudni. Tal�n jobb lesz ez �gy mindenkinek.
Ahogy pillant�som egyik oszt�lyt�rsamr�l a m�sikra siklik, �szreveszem, hogy egyik�k engem n�z. M�r meg sem lep�d�m rajta. Sokszor felt�nt m�r, �s nagyon ideges�t�nek tal�ltam mindig. Most viszont csak abban tudok rem�nykedni, hogy nem vesz �szre rajtam semmit.
Gyorsan elfordulok, �s ink�bb a m�sik padsort kezdem n�zni. Ahogy l�tom, sok mindenkin kifogott a sinus f�ggv�ny. Pedig milyen egyszer�. Csak gondolkodni kell egy kicsit.
Gondolkodni… vajon r�lam mit gondolnak? Olyan sok k�rd�sre szeretn�k m�g v�laszt kapni. De nincs id�. Meg kellett volna m�r k�rdeznem, r�ges-r�g. Tal�n t�l gy�va voltam. F�ltem megtudni az igazs�got. F�ltem, hogy olyat mondanak, ami rosszul esik, �gy ink�bb meg sem k�rdeztem. Most m�r b�nom… nagyon b�nom. Csak hogy m�r nincs mit tenni. Ennyi volt. V�ge van…
A padon l�v� kezemre hajtom a fejem, �s becsukom a szemem. �letem utols� m�sodperceiben arra a fi�ra szeretn�k gondolni, akit a vil�gon mindenkin�l jobban szeretek. Hallom, hogy valaki engem sz�l�t. Nem figyelek r�. Kiz�rok a fejemb�l rajta k�v�l mindenki m�st. A sok sz�p eml�kt�l a szemem csordultig telik k�nnyel. Amint az els� k�nnycsepp leg�rd�l az arcomon… a sz�vem utolj�ra dobban…