Soha nem gondoltam volna, hogy az iskolban fogok meghalni. Azt meg fleg nem, hogy pp matekrn. m ahogy most a tanrt hallgatom, amint pp a sinus fggvny jellemzst magyarzza, rzem, hogy a szvem mr nem brja tovbb. Egyre nagyobb a sznet kt dobbans kztt.
Szmtottam erre, st szinte mr vrtam. Hiszen tudtam, hogy ez egyszer meg fog trtnni, s inkbb elbb, mint utbb. Az orvosok is megmondtk. Lassan egy ve lek azzal a tudattal, hogy brmelyik pillanatban meghalhatok. Elszr nehz volt megszokni, de ahogy teltek a hnapok beletrdtem. Mr nem voltam mrges se magamra, se az orvosokra. Vrtam az utols percem, vrtam a vget.
s most itt van. Mg egy perc taln… vagy annyi sem. Krbenzek az osztlyon. Nevetglnek, beszlgetnek, vagy pp a tanrt hallgatjk. Szeretnk szlni nekik, elmondani, mennyire szeretem ket, milyen j volt velk lenni, de nem teszem, csak nzem ket. Az arcukat, a mosolyukat. Mennyire j nekik. Van mg idejk megtallni a boldogsgot, a nagy szerelmet, felfedezhetik a rjuk vr let boldog s szomor pillanatait. Elmosolyodom. Nem mondhatom, hogy nem vagyok szomor. Mirt is ne lennk? Itt kell hagynom mindent s mindenkit. Mg is mosolygok. Mert szeretem ket. Nagyon szeretem. Annak ellenre is, hogy a legtbben utltak. Nem tudom mirt. s mr nem is fogom megtudni. Taln jobb lesz ez gy mindenkinek.
Ahogy pillantsom egyik osztlytrsamrl a msikra siklik, szreveszem, hogy egyikk engem nz. Mr meg sem lepdm rajta. Sokszor feltnt mr, s nagyon idegestnek talltam mindig. Most viszont csak abban tudok remnykedni, hogy nem vesz szre rajtam semmit.
Gyorsan elfordulok, s inkbb a msik padsort kezdem nzni. Ahogy ltom, sok mindenkin kifogott a sinus fggvny. Pedig milyen egyszer. Csak gondolkodni kell egy kicsit.
Gondolkodni… vajon rlam mit gondolnak? Olyan sok krdsre szeretnk mg vlaszt kapni. De nincs id. Meg kellett volna mr krdeznem, rges-rg. Taln tl gyva voltam. Fltem megtudni az igazsgot. Fltem, hogy olyat mondanak, ami rosszul esik, gy inkbb meg sem krdeztem. Most mr bnom… nagyon bnom. Csak hogy mr nincs mit tenni. Ennyi volt. Vge van…
A padon lv kezemre hajtom a fejem, s becsukom a szemem. letem utols msodperceiben arra a fira szeretnk gondolni, akit a vilgon mindenkinl jobban szeretek. Hallom, hogy valaki engem szlt. Nem figyelek r. Kizrok a fejembl rajta kvl mindenki mst. A sok szp emlktl a szemem csordultig telik knnyel. Amint az els knnycsepp legrdl az arcomon… a szvem utoljra dobban… |