El akarom mondani neki. Mindent el akarok mondani neki, m�g akkor is, ha nem tudom, mi lesz a v�ge, �s m�g akkor is, ha tudom, hogy f�jni fog.

El�sz�r is azt szeretn�m, ha tudn�, mennyire fontos is nekem. Hogy mennyire nagyon �r�l�k, hogy megismertem, �s mi mindent k�sz�nhetek neki. � volt az, aki seg�tett rendbe hozni az �letemet. 10 h�napnyi szenved�s ut�n kir�ngatott a f�jdalomb�l, a szomor�s�gb�l, a mag�nyb�l. Hanna sz�let�se �ta (j� persze nem miatta), az �letem egyszer�en romokban hevert. Mind testileg, mind lelkileg �sszet�rtem, m�gis mosolyognom kellett, vid�mnak lenni, nem s�rni. Ez csak m�g jobban rontott a helyzeten. Persze, voltak olyanok, akik seg�teni pr�b�ltak. Sokan. De egyszer�en k�ptelen voltam �jra �s �jra mindent elmes�lni, v�laszolgatni a k�rd�sekre, �s k�zben er�snek t�nni. Sok embernek mondtam egyszer�en csak annyit, hogy minden rendben lesz, vagy majd lesz valahogy, �s rengetegszer ism�teltem el ezt a k�t sz�t: j�l vagyok. Pedig hazudtam. Mindenkinek, akinek ezt mondtam, hazudtam. Egyr�szt, mert nem akartam, hogy sajn�ljanak (az csak rosszabb �gy), m�sr�szt meg nem hiszem, hogy sok olyan ember volt, akit �rdekelt is volna igaz�b�l. Persze voltak, akiknek elmes�ltem. �k tudtak is seg�teni. De egy emberen k�v�l senki nem tudja a teljes igazs�got (�s minden, minden apr� kis r�szletet). � mindent tudott a legels� pillanatt�l fogva. Csak neki mertem �szint�n mindent elmondani. Igaz�n mindent…
Sz�val v�g�l ilyen lelki �llapotban kellett P�csre j�nn�m egyetemre. Egyed�l. K�t h�napig rettenetesen neh�z volt. Bar�tok n�lk�l. Azt�n j�tt �. Mert igen, � volt az, aki el�sz�r odaj�tt, �s besz�lni kezdett. Mint ahogy k�vetkez� alkalommal �s ut�na is. El�sz�r annyira f�ltem, hogy ez csak egy egyszeri alkalom (hogy odaj�n �s besz�lget�nk), el sem akartam hinni. De azt�n, ahogy telt az id� h�tr�l-h�tre mindig j�tt �s ott volt, kezdtem r��bredni: szereztem egy bar�tot. Nem vagyok egy k�nnyen bar�tkoz� t�pus, de �t egyszer�en nem lehet nem kedvelni vagy szeretni. A h�lye �s kifejezetten ideges�t� vicceivel egy�tt. (a kedvencem eddig: Olyan sok itt az E\, pedig t�len nem is TEREM.) Azt�n valahogy egyszer csak azt vettem �szre, hogy egyre t�bbet vagyok vele. Suli ut�n �r�kig s�t�ltunk a hidegben, gyakran �r�k el�tt is vele volt. �s sz�pen lassan el�rtem addig, hogy beleszerettem. Most m�r nem �rdekel semmi. Nem fogom tov�bb titkolni. Szeretem �s k�sz. De igaz�b�l nem ez a l�nyeg. Hanem, hogy neki annyira k�nny� volt minden olyan dologr�l besz�lnem, amir�l m�soknak nehezen vagy egy�ltal�n nem tudtam. Rettenetesen sokat seg�tett abban, hogy az �letem �jra norm�lis legyen, �jra boldog vagyok, �s m�r nem vagyok mag�nyos. Szeretn�m neki mindezt megk�sz�nni, m�g akkor is, ha � nem is sejti mennyi sokat seg�tett m�r azzal is, mikor el�sz�r �t�lelt. �s az�ta is. Ak�rh�nyszor csak vele vagyok, mindenr�l k�pes vagyok megfeledkezni. Minden rosszr�l, f�jdalomr�l. Egyszer�en csak van benne valami, ami miatt az ember nem tud mellette nem mosolyogni. (�s ezt most att�l f�ggetlen�l, hogy szeretem) Annyi sok-sok sz�p eml�kem van m�r r�la. Vele m�g h�zit �rni se mindennapi dolog. Szerd�n is csak k�zel egy �r�n b�multuk a teljes indukci�s oszthat�s�gos feladatokat, hogy ezek m�gis micsod�k? Pedig el�z� f�l�vben csak kb 2 h�napon �t gyakoroltuk �ket minden nap (�s kiv�telesen tudom is �ket). M�gis csak n�zt�k �ket nagy csod�lkoz� �s �lmos szemekkel. Pedig nem vagyunk annyira h�ly�k (vagy legal�bb is �, mert a 19⁸⁹+81⁸⁹-r�l sim�n megmondta, hogy 00 az utols� k�t sz�mjegy. Mindenf�le sz�molgat�s n�lk�l.) K�sz�n�m. T�nyleg nagyon k�sz�n�m.

M�g akkor is, ha van m�g valami, amit el akarok mondani neki. Vagyis nem biztos, hogy el akarom, de el kell. Ez pedig nem m�s, mint, hogy mindent tudok. Mindent. �s tudnia kell, mennyire is f�j ez nekem. mert csal�dtam. Igen is csal�dtam. J� persze, nem mondom azt, hogy nem sejtettem m�r a legelej�t�l kezdve, de… az�rt m�gis csak szar volt szembes�lni vele. F�leg, hogy �gy. �s m�g csak nem is t�le. Az�rt valamilyen szinten �r�l�k neki, hogy kider�lt. �gy legal�bb lett m�g egy bar�tom (vagy ink�bb cinkost�rsam). J� persze a legjobban annak �r�ltem volna, ha ez nem �gy van. Most m�r mindegy. Kider�lt, t�l�lt�k, k�sz. El�sz�r nagyon ut�ltam miatta, �s iszonyatosan m�rges is voltam. Azt�n m�r csak a hiszt�rikus nevet�s az, amit k�pes voltam produk�lni. Hogy m�shogy lehetne egy ilyenre reag�lni? Persze ut�lhatn�nk is egym�st, ahelyett, hogy �sszetartunk, de mi csak neki akarunk j�t. Na meg persze magunknak is. B�r nem az az els�dleges. Hiszen m�g mindig azt vallom, hogy akkor vagyok boldog, ha azok, akiket szeretek, boldogok. M�g akkor is, ha igaz�b�l ez f�j nekem. Paradoxon. Egy icipicit. De matekszakon mi m�st v�rhatn�nk el, nem? �s... miel�tt elfelejten�m, valahogy a mai nap nagyon is rosszul esett. Nem akartam elmenni, elrohanni, �s otthagyni. M�gis �gy �reztem, ha akkor nem megyek el, el�tte b�g�m el magam. Amit nagyon nem akartam. Egyszer is el�g volt. �gy sem jutottam t�l messzire, mert m�r az els� l�pcs�fokokn�l �reztem, hogy nem b�rom tov�bb. Kit�rt rajtam a s�r�s. �gy tal�n m�g soha nem s�rtam. Ennyire nagyon. K�ptelen voltam mozdulni is. Csak le�ltem m�sf�l emelettel lejebb a l�pcs�re, �s meg�ll�thatatlanul folytak a k�nnyeim. Kellett egy kis id�, mire tov�bb tudtam menni. akkor viszont egyenesen menek�ltem. Borzalmas volt. �s f�jdalmas.

A legviccesebb viszont az eg�szben az, hogy nem tudom ut�lni. Nem tudok r� m�rges lenni, haragudni. Mindezek ellen�re sem. De v�gasztal a tudat, hogy nem vagyok ezzel egyed�l. �nz� d�g vagyok, �gy nem �rdekel. Csak legyen mellettem, amikor csak tud. Hi�ba f�j, �s hi�ba is lesz egyre �s egyre csak rosszabb, azt akarom, hogy velem legyen. Mindig. Amikor csak teheti. Mert �n m�g ennek ellen�re is szeretem. Nagyon szeretem.