Mi�rt kellett megk�rdezni? Most folyton ezen r�g�dok.

Annyi sok minden van, ami�rt ut�lhatn�m, de nem tudom. Mi�rt nem? Mert szeretem. Tal�n. De nem akarom szeretni. Se �t, se senkit. Mert f�j. Nagyon f�j. De �gy t�nik, szeretem ha f�j… R�gen azt hittem, ha az ember megszeret valakit, akkor azt ut�na mindig is szeretni fogja, de r� kellett j�nn�m, hogy ez nem igaz. Mert sokan mondt�k, hogy �gy vagy �gy szeretnek, azt�n kider�lt, hogy m�gse. Tal�n �k nem ugyanarra a szeretetre gondoltak. �n, ha szeretek valakit, akkor vigy�zok r� �s mindig az a c�lom, hogy � boldog legyen. Nem csapom be, nem hazudok neki. Csakhogy ezek alapj�n azt lehet mondani, hogy az els� k�rd�semre a v�lasz: nem. De igen. Csak h�lye voltam, �s elfelejtettem a legfontosabb dolgot. Az nem sz�m�t, hogy nem vagyok boldog. Az m�r r�g nem sz�m�t. De hogy � boldog legyen, az sz�m�t. Nagyon is sz�m�t. M�gis �n�s �rdekekb�l cselekedtem… �s h�t… azt kell hogy mondjam, meg is lett az eredm�nye. R�gebben pr�b�ltam mindig valami olyan magyar�zatot keresni, amiben nem �n voltam a hib�s. Most m�r tudom, hogy a legt�bb dologban t�vedtem. Hib�s voltam. Hogy ilyen lett az �letem, arr�l egyed�l csakis kiz�r�lag �n tehetek. Meghoztam rengeteg rossz d�nt�st, amik�rt akkor nem v�llaltam a felel�ss�get, �gy most egyszerre z�dul a nyakamba mindem. Boldogs�g? �lom. Szeretn�k boldog lenni. De t�nyleg. Csak nem megy. �s m�r belet�r�dtem. Vagy ha �gy jobban tetszik: feladtam. Ut�lom, hogy mindig mosolyognom kell, mikor legsz�vesebben s�rn�k. De mosolygok. Kitartok, mert �gy m�sok azt hiszik, hogy nekem j�, �s �gy nem agg�dnak �rtem, nem foglalkoznak velem, �s b�k�n hagynak. Tudom, hogy ez �gy nagyon nem j�. De nem �rdekel. Igaz�b�l m�r megszoktam, hogy leveg�nek n�znek. A suliban f�leg.
Most m�r teljesen mindegy, szeretem-e vagy nem. Mert volt lehet�s�gem, m�gis elszalasztottam. Ez az �n form�m. Minek is rem�nykedtem? Nem vagyok se sz�p, se okos, se gazdag. Kinek is kellen�k �gy? Hiszen � is megmondta. Illetve �rta.

Igen. Szeretem. Mindenn�l �s mindenkin�l jobban.