Este j�, este j�,
este m�gis j�.
Apa mosdik, anya fõz,
egy�tt lenni j�.
�g a t�z, a faz�k
v�zn�t�t f�ty�l,
bog�rkarika forog
a l�mpa k�r�l.
A t�ncuk karik�s,
mint a koszor�,
meg is hal egy kis bog�r;
m�gse szomor�.
Lassu t�nc, lassu t�nc,
t�ncol a plafon,
el is �rem m�r tal�n,
olyan alacsony.
De az �gy, meg a sz�k
messzire szalad,
mint a f�st, elsz�llnak a
fekete falak.
Nem f�lek, de az�rt
s�rni akarok,
sz�llok �n is, mint a f�st,
mert k�nny� vagyok...
Ki emel, ki emel
ringat engemet?
Kinyitn�m m�g a szemem,
de m�r nem lehet...
Elolvadt a vil�g,
de a k�zep�n
anya �l �s ott �l�k
az �l�ben �n.