Hideg. A csontomig hatol. De nem t�r�d�m vele. M�r semmi nem �rdekel. Az �let sz�momra m�r semmit nem jelent. Tudom. Gy�va vagyok. A k�nnyebb utat v�lasztom. K�nny�, �m m�gis oly neh�z. Csak egy l�p�s… a semmibe. F�lek. Vajon j� d�nt�s? Nem tudom.
K�nnyeim t�r�lgetve visszal�pek a p�rk�nyr�l a tet�re. Tal�n m�g j�ra fordulhat minden. Hiszen ennyi rossz ut�n most m�r egy kis j�nak is kellene t�rt�nnie. M�gis… �rzem, hogy nem �gy lesz. Mi�rt is lenne? Ez nem egy t�nd�rmese. B�rmennyire is annak t�nt el�sz�r.
Igen. Hiszen nem voltam �n mindig ilyen. Volt id�, mikor m�g �lvezni tudtad az �letet. Mikor minden perc�t kincsk�nt �riztem. Boldog voltam. De ennek m�ra m�r v�ge.
M�szom lefel� a l�tr�n. Sz�nalmas vagyok. M�g ezt sem voltam k�pes megtenni. Megtal�ltam a m�dj�t, hogy elmenek�ljek a probl�m�im el�l, �m ehhez is t�l gy�va vagyok. Csak egy l�p�s…
S�t�lok az utc�n. Csupasz l�baim, ak�r k�t j�gcsap. A v�kony kab�t, melyet h�l�ingem f�l� vettem, semmit nem �r. V�gyakozva gondolok a puha �gyamra, mely otthon v�r. Nem mehetek haza. Az ott lak� emberek, kik r�gen a csal�dom voltak, m�ra m�r idegenek. Anya, Apa nincs t�bb�.
R�gen minden olyan j� volt. Boldogok voltunk. Nevett�nk. S rengeteget j�tszottam a kis�cs�mmel. De a t�z mindent megv�ltoztatott. Az �cs�m meghalt, s a sz�leim engem okoltak �rte. Gyilkosnak tartottak. S b�r �n tudtam j�l, semmi k�z�m nem volt hozz�, m�gis akkor kezdtem elhinni, hogy igazuk van, t�nyleg az �n hib�m volt. Gy�t�rt a b�ntudat. Az�ta eltelt hat �v. A sz�leim egy sz�t sem sz�lnak hozz�m, s ha r�m n�znek, szem�kben �g a gy�l�let. Iskol�ba sem j�rhatok. Nem engednek. Bez�rnak. A nap legt�bb r�sz�t a szob�mban t�lt�m �s �rok. De m�r ez sem seg�t. Ez�rt kerestem folyton a kiutat, s �gy tal�ltam r� a lehet� legegyszer�bb m�dra: �ngyilkoss�g.
Csak egy l�p�s… M�gis k�ptelen vagyok r�.
K�r�ln�zek az utc�n. Mindenhol boldog emberek. Besz�lgetnek, nevetnek, �lik �let�ket. A bar�tn�k egym�s szav�ba v�gva pletyk�lnak a nap esem�nyeir�l, az anya iskol�ba viszi gyerekeit, a szerelmesp�rok egym�sba karolva s�t�lgatnak. Milyen j� nekik. Szeretn�k k�zt�k lenni. Bar�tokkal. Boldogs�gban. Elk�pzelek egy vil�got, hol nincs rossz, nincsenek b�n�z�k, nincs hal�l.
Valami hideg �r az arcomhoz, visszar�ngatva a val�s�gba. Hm… vajon mi lehet ez? Feln�zek az �gre, s csod�lkozva b�mulom a sz�lling�z� h�pelyheket. N�zem, ahogy hullnak az �gb�l, r�nk, emberekre. M�r tudom, mit kell tennem. D�nt�ttem. Nem leszek ennyire gy�va.
�jra ott �llok a p�rk�nyon. De m�r nem f�lek. L�pek egyet el�re. Zuhanok, egy�tt sz�llok a h�pelyhekkel.
Csak egy l�p�s volt…