Ma, mikor a v�s�rcsarnokn�l a m�nusz ak�rh�nyfokban v�rtam a helyi j�ratos buszt, s�rni tudtam volna. Hideg volt, �s egyed�l voltam. Szerettem volna s�rni. Nagyon szerettem volna. M�gis visszatartottam. Nem akarom megszegni az �g�retem �s a fogadalmam. V�gre egyszer volt egy dolog, ami�rt �rdemes volt megfogadni �s �g�retet tenni, hogy nem s�rok t�bbet. Persze nem k�nny�. �n, aki az elm�lt 11 h�napban majdnem minden nap s�rtam, k�pes vagyok m�r 3 hete egy k�nnycseppet sem hullatni. �s mindez egy kis semmis�g miatt. Nem �rtem magam.

B�r biztos voltam benne, hogy nem lesz meg az anal�zisem, nem sz�m�tottam r�, hogy ennyire kev�sen m�lik majd. Mikor Kata megl�tta, h�ny pontom lett, egy el�gg� hangos „d�g�lj, meg” volt a reakci�ja, amit persze a n�ni is hallott, �s visszak�rdezett, hogy r� �rtette-e. Az�rt Szilvesztert el�gg� sajn�lom. 4 pont kellett volna neki. 4! De kedden… kedden siker�lni fog.

Nagyon felbosszantott valaki, akit a bar�tomnak hittem. Nem is csak felbosszantott, egyenesen el�rte azt, hogy egy j� ideig ne is �lljak sz�ba vele. Ugyanis � egyet�rt mindennel. Egyet�rt a korm�nnyal �s a fels�oktat�si reformmal. A kirohan�somra annyi volt a v�lasza, hogy: „te v�lasztottad”. Persze. �n akartam egyetemre j�nni �s �n v�lasztottam a matek szakot. Bev�llaltam terhesen �s most i, hogy m�r Hanna megsz�letett. De mikor �n elkezdtem, m�g nem ez a rendszer volt. Szerencs�re nekem nem kellett al��rnom azt a nyavaly�s szerz�d�st, de sok bar�tomnak igen. �s tudom, tiszt�ban vagyok vele, hogy mennyire egy al�val� �s erk�lcstelen l�p�s volt ez azokt�l a majmokt�l, akik nagynak hiszik magukat. Egyre jobban hajlok r�, hogy a h�tf�i menetre �n is elmenjek. F�j, hogy ilyen emberek ir�ny�tj�k az orsz�got. De az m�g jobban, hogy valaki, egy sz�momra nagyon is fontos valaki, m�g egyet is �rt vel�k. Mi�rt? Mi�rt nem �rtesz meg?