Azt hiszem, most jött el az, mikor kijelenthetem: már nem bírom tovább. Elfáradtam. Szeretném végre egyszer kialudni magam, úgy istenigazából.
Hiszen minden reggel fél hatkor kelek, majd lemegyek a boltba zsemléért, aztán hazajövök, összekészülődök a sulira és általában 7.20-kor elmegyek itthonról. A legtöbbször háromnegyed nyolcra már ott is vagyok. A suliban végigszenvedek hét vagy hat, szerdánként pedig 9 órát. Suli után aztán hazajövök. Tanulni kéne, de nem szoktam. Inkább csak olvasok, vagy megírom a leckét. Este aztán mehetek vissza színjátszóra. Mondjuk az csak hétfőn meg csütörtökön van… de csütörtökön van mikor két órán keresztül. De ha épp nem megyek színjátszóra, akkor táncolhatok… hiszen nemsokára itt a Mikulás. Kár, hogy folyton görcsöl a talpam… anélkül biztos kellemesebb lenne.
Lehet, hogy ez így leírva nem olyan rossz, de engem kifáraszt. Esténként örülök, ha a barátok köztöt végig tudom nézni. Az meg egészen meglepett, hogy hétfőn még az NCIS-t is sikerült. Eddig a felénél mindig elaludtam.
Ráadásul nem csak testileg, de lelkileg is kész vagyok. Tegnap már azon sem tudtam nevetni, amikor a Totisz felvett egy harisnyát a nadrágja meg a cipője fölé és úgy mászkált a suliban. Ráadásul ma az első hat órám még tök jó volt, mert nem találkoztam Vele. Erre hetedik óra előtt megyünk át a TT2-be (TT = Természet Tudományi) és ki jön épp velem szemben? Pedig épp előtte mondtam Nikinek, hogy milyen szerencsék volt ma.
Még két óra… és megint megyek majd… csak azt nem értem minek? Semmi kedvem egy órán keresztül ott ülni és semmit se csinálni…csak azért, hogy aztán hét előtt öt perccel, mikor már legszívesebben jönnék haza, nekiálljunk Lónak vélt menyasszonyt próbálni. Sajnos nem a Totisz lesz a lócsiszár, így nem őt fogom elverni. Helyette majd Árpit püfölöm. Közöltem vele, hogy ne panaszkodjon, amiért megverem, mert után ő meg feleségül vesz :p
Természetesen múltkor sem vittem el a fényképezőmet… már nem is reménykedem abban, hogy ma sem felejtem el… majd meglátjuk…